Brezsnyev-doktrína

A Brezsnyev-doktrína a Szovjetunió egyik külpolitikai alapelve. A gyakorlatban a korlátozott szuverenitást jelentett. A szocialista ország kommunista pártja korlátozott önállóságot élvezett: nem hagyhatta el a Varsói Szerződést és a kommunista pártok elsősége nem volt megkérdőjelezhető. Áttételesen a Szovjetuniónak jogot formált arra, hogy az ún. szocialista tábor vezetője legyen. A doktrína szerint a Szovjetuniónak, mint a legerősebb szocialista országnak joga volt megvédeni a szocializmust, egyúttal a saját befolyási övezetének nyilvánította a baráti szocialista országokat. A szocialista országokon belüli katonai beavatkozás nem agresszió, hanem önvédelem. Érvénytelenségét az 1989-ben mondták ki.

Ez a doktrína szolgált utólag igazolásul az 1968-as prágai tavasz leveréséhez, majd később az 1979-es afganisztáni szovjet beavatkozáshoz.