![]() ![]() ![]() ![]() |
Olvasmányok a magyar nép történetérőlEmese álma A Turulmadár
ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe.
Emese felébredt. - Felébresztem Ügeket, - gondolta. Ujja már majdnem a férje vállát érintette, mikor keze megállt, visszahúzta. - Talán csak
álom, álom volt az egész!? A képzelet pajkos szüleménye!? - semmi más. -
gondolta Emese. Emese óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze fel Ügeket. Magára öltötte fehér bársony köntösét és csendben kiment. Leült az udvar közepén álló, lombtalan nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve a hideg és ezernyi csillagfénytől ragyogó égre emelte. Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára. - Álmos!? Álmos legyen a neve, - gondolta Emese. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában az örömkönny gyöngyszeme csillogott.
Emese szemei a csillagos eget kémlelik (Kurinszky Kata)
|