Arany
László meséi
A
kis gömböc
Hol
volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége,
három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát
felkötötték a padlásra. 
Már
kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce
volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a
legöregebb leányát a padlásra:
– Eredj
leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg. 
Felment a legöregebbik leány érte;
amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: - Hamm, bekaplak! -
azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a
középső leányát:
– Eredj
már, leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig.
Felment a középső leány, kereste a
nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint
elkiáltotta magát: - Hamm, téged
is bekaplak! - azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni,
hogy mért nem jön az a két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb
leányát is:
– Ugyan,
leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt
a gömböcöt valahára.
Felment a legkisebb leány is, de ezt is
csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta mire vélni a dolgot.
– No, apjuk
- mondja a szegény asszony -, már látom, magamnak kell felmennem. Azok most
bizonyosan az aszalt meggyet eszik.
Felment a
szegény asszony, kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni a
gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta. A szegény ember csak várta, csak várta
őket, hogy nem jöttek, gondolta, tán valami baj van, felment ez is. Amint közel
ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta magát: - Hamm, téged is bekaplak!- Azzal
bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt
a kis gömböc. Elkezdett görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is
legörgött, kiment egyenesen az utcára. Éppen ott ment el egy csomó kaszás, jött
haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: -Hamm, titeket is bekaplak! - Azzal bekapta
ezeket is. Megint csak görgött odább; előtalált egy regement katonát, azokra is
rákiáltott: - Hamm, titeket is
bekaplak! - Azzal bekapta ezeket is.
Megint csak
görgött odább, egyszer csak egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt
száradva, éppen akkor ment arra egy hintó, a kis gömböc félre akart előle
ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiömlött
belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt
kirepedve.
Ha a kis
gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
| 
