Az 1640-es évek végére megnőtt Bohdan Hmelnickij hadvezéri presztízse és IV. Ulászló a támogatását kérte az Oszmán Birodalom és a Krími Kánság, illetve a mágnás oligarchák elleni harcban. Ezzel a lépéssel saját hatalmának a megerősítése volt az uralkodó célja. 1646 áprilisában Hmelnickij egyike volt azoknak a követeknek, akikkel a király egyeztette a haditervét, melyben a kozákoktól egy tengeri flottilla kiállítását kérte, és cserébe a régi kozák jogok visszaállítását ígérte. Az uralkodó az ígéreteit egy kiváltságlevél formájában írásban is rögzítette, mindezt azonban igyekezett titokban tartani a szejm előtt. Miután az egyezség kitudódott, a szejm megakadályozta a terv végrehajtását, így a kozákoknak tudomásul kellett venniük, hogy jogaik helyreállítása ismételten elmaradt. A kudarc csalódottságot szült köreikben, egyre inkább érlelődött egy felkelés a lengyel nemesség túlkapásai ellen, valamint a kozák jogok helyreállítása érdekében.

1648 januárjában Hmelnickij az ukrán nép szabadságharcának az élére állt. A lázongó kozákokból, parasztokból, városlakókból, kisnemesekből rövid idő alatt ütőképes hadsereget szervezett, amely bátran szembe szállt a lengyelek tapasztalt zsoldosaival. Hozzálátott a független Ukrán Kozák Állam létrehozásához és elérte annak nemzetközi elismerését. Csihirinben halt meg 1657. július 27-én. Szubotyivban helyezték örök nyugalomra a Szent Illés templomban.

Maha László: Ukrajna története. Tankönyvszerű szöveggyűjtemény

Ukrajna magyar tannyelvű iskoláinak 8. osztálya számára