|
IV. Béla uralkodásaII. András elsőszülött fia, Béla úgy ítélte meg, hogy apja könnyelmű és felelőtlen birtokadományai révén a tönk szélére juttatta az országot. Alighogy elfoglalta a trónt (1235-1270), hozzákezdett a "felesleges és haszontalan örökadományok" visszavételéhez. Béla arra törekedett, hogy a III. Béla kori helyzetet állítsa vissza. Jól látta, hogy nagyapja uralma alatt még szilárd volt a királyi hatalom, tévedett azonban, amikor a világi és egyházi nagybirtokosság megerősödését kizárólag apja birtokadományainak tulajdonította. Rosszul mérte fel a helyzetet akkor is, amikor vakon hitt abban: elég kellő erélyt tanúsítania az "elherdált" birtokok visszaszerzésében, s máris helyreáll a királyi hatalom csorbítatlan tekintélye. A gyakorlatban éppen fordítva történt: ahogy egyre több birtok jutott vissza a király tulajdonába, úgy lett egyre nagyobb országszerte az egyházi és világi birtokosok elégedetlensége. Béla nem ismerte fel, hogy a mind jobban erősödő nagybirtokosság ellenében már nem lehet eredményesen fellépni. További olaj volt az elégedetlenség tüzére a kunok befogadása. Kötöny kun vezérrel az élen sok ezer nomád került Magyarországra. A kunokat elsősorban a tatár veszedelem hajtotta nyugat felé, míg Béla arra számított, hogy befogadásukkal nagyszámú, bármikor rendelkezésre álló fegyveres erőre tesz szert. A tatárjárást követő években a király szinte minden gondolatát egy újabb tatár támadástól való félelem kötötte le. Felfigyelt arra, hogy a tatárok az erős, kőből épült várakkal nem boldogultak, ezért nagy lendületet vett a kővárak építése. Tíz év alatt huszonkilenc várat építettek az országban, ezek mintegy ötödét a király emelte, a többi a bárók hatalmát erősítette. A tatárjárás másik fontos következménye a király számára az volt, hogy fel kell hagynia a birtokvisszavételekkel. 1242 után maga is adományozott birtokokat, de azt a várépítéshez kötötte. Mind a várépítés szorgalmazásával, mind a birtokok adományozásával Béla végső fokon a nagybirtokosság megerősödéséhez járult hozzá. Ha a királyi hatalmat kívánta erősíteni, az előkelőket fordította szembe magával, ha viszont a nagybirtokosoknak kívánt a kedvükben járni, ezt nem lehetett végrehajtani a királyi hatalom csorbítása nélkül. Béla második honalapítóként került be a magyarság történelmi köztudatába – nem teljesen alaptalanul. Nem kellett persze elölről kezdenie mindent, hiszen bármekkora is volt a pusztulás, a tatárdúlás nem söpörte el a föld színéről Magyarországot. Tény azonban, hogy ki tudta vezetni országát a tatárjárás körüli válságból és be tudta gyógyítani a tatárjárás okozta sebeket. Volt ereje ahhoz, hogy gondolkodásmódban, politikai cselekvésben megújuljon, s országát is megújítsa. S hogy IV. Béla milyen erős monarchiát kovácsolt össze, az csak akkor látszott, amikor utódai alatt ezen az építményen mindinkább növekedni kezdtek a repedések. Forrás |