Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca: 

  – Hová mégy, tojás koma? 

  – Megyek világra. 

  – Én is megyek, menjünk együtt. 

Mennek, mendegélnek, előtalálnak egy kakast.  

  – Hová mentek, ruca koma? 

  – Megyünk világra. 

  – Én is megyek, menjünk együtt. 

Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy varrótűt.

  – Hová mentek, kakas koma? 

Megyünk világra.

   – Én is megyek, menjünk együtt. 

Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy rákot.

  – Hová mentek, tű koma? 

  – Megyünk világra. 

  – Én is megyek, menjünk együtt. 

Megint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy lovat, végre pedig egy ökröt.

   Mentek aztán, mendegéltek, egyszer rájok esteledett. Ott volt egy kis ház, abba bementek. Ki-ki lefeküdt a maga helyére. A tojás belefeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló tetejére. A rák belemászott egy dézsa vízbe. A tű a törülközőbe szúródott belé. A ló lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitvarba. 

   Egyszer jön ám haza a tizenkét farkas, akiké a kis ház volt. A legöregebb még messziről elkezdett kiabálni: 

   – Phű, phű, de idegen szagot érzek! Ki mer bemenni? 

  Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ördög van is odabent, nem félek én semmitől. 

    Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen tudta a dörgést, mi hol áll. Legelőször is a kandalló tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécset gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni, akkor belenyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkant, szaladt a dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával, azután szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére ugrik, ott a ló rúgja oldalba, amint szaladt kifelé, az ökör is nekiesett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte. 

     Erre elkezdett ordítani, mint a fába esett féreg, szaladt a többi farkasokhoz. 

     – Jaj, fussunk, fussunk! Égszakadás! Földindulás! Valamennyi ördög, mind odabent van. 

Nyúlok a hamuba,
Meglőnek puskával.
Szaladok dézsához,
Megvágnak ollóval.
Kapkodok kendőhöz,
Banya szúr tűjével.
Futok ajtó mellé,
Kilöknek lapáttal.
Szaladok pitvarba,
Vesznek vasvillára!
Egy kiált: Hep-hep-hep!
Más ordít: Add feljebb!
Akkor nagyot estem,
Bezzeg jaj volt nekem.

Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltak.

Itt a vége, fuss el véle.