A reformkor nagyjai

WESSELÉNYI Miklós

Széchenyi István barátja volt, akivel együtt is utaztak. A Balítéletekről című könyvével vált a reformerek vezéralakjává. Eszméje a nemzeti függetlenség volt. Az elmaradott viszonyokért az udvart hibáztatta,többek között ezért romlott meg a kapcsolata Széchenyivel. Az 1838-as pesti nagy árvízben személyesen mentette az emberek életét, ezért az "árvízi hajós" nevet kapta, ezzel megnövelte népszerűségét. Keményebb beszédei miatt Bécs parancsára letartóztatják, majd bebörtönözték. 

KÖLCSEY Ferenc

Szatmár megye követe volt az alsótáblán. Ő írta meg nemzeti imádságunkat, a Himnuszt (1823). Politikus volt, harcolt a magyar nyelvért, a jobbágyfelszabadításért és a nemzet függetlenségéért. A hitvallást így fejezte ki tömören: " a hon érdeke csupán két szó: a szabadság és tulajdon". Szép beszédei az ingadozókat a reformok ügye mellé állította. Megfogalmazta a reformkor alapgondolatatát: "Haza és haladás".

DEÁK Ferenc

Zala megye követeként a bölcs, csendes, következetes politikus szerepében mutatkozott be. Széleskörű jogi műveltséggel rendelkezett. 1839-40-ben az országgyűlési ellenzék vezéralakja volt. Ésszerű érveket sorakoztatott a reform ügye mellé. 1843-ban kitört zavargások miatt a követséget nem vállalta. 1848-ban a Batthyány-kormány igazságügy minisztere volt.

Csak ott igazán boldog és virágzó a haza, ahol a földet szabad kezek művelik.

Ott erős a nemzet, ahol a tulajdont és függetlenséget szabad kezek védik.

BATTHYÁNY Lajos

Gróf Batthyány Lajos volt a főrendi ellenzéke egyik vezére. 1839-től vett részt a felsőtábla munkájában. 1847-ben már az Ellenzéki Párt elnöke volt. 1848. március 17-én őt nevezték ki az első, magyar kormány miniszterelnökévé. Próbált megegyezni az udvarral, de nem sok sikerrel. Jellasics támadása után lemondott. 1849 januárjától Bécs rabja volt, majd 1849. október 6. Pesten kivégezték.