Nagy-Britannia

A háború után meggyengült a nemzetközi helyzete, a vállalkozók külföldre vitték a tőkét.

Az akadozó gazdaság mellett mégis pénzt költ fegyverkezésre.

Clement Attlee (1945-1951) munkáspárti kormánya

         - államosította a gazdaság több ágát (állami beavatkozás a gazdaságba)

         - lakásépítési programba kezd

         - állami egészségügyi alapellátás biztosítása

Winston Churchill (1951-1955) és Anthony Eden (1955-1957) konzervatív kormányok nem tudtak könnyebb megélhetést biztosítani.

Harold Wilson (1964-1970; 1974-1976) kormányának sem sikerült stabilizálni a gazdaságot, NBr elvesztette nemzetközi vezető szerepét.

Az 1960-as években gazdasági lassulás, állandó gazdasági gondok tapasztalhatók. Az 1961, 1967-es sikertelen csatlakozási kísérletek után 1972-ben sikerült csatlakozni a Közös Piachoz.

NBr ln problémája: 1969-ben ismét felszínre tört a többségi protestánsok (továbbra is NBr-hoz tartozni) és a kisebbségi katolikusok (egyesülés Írországgal) ellentéte.

Margaret Thatcher (1979-1990) a „vaslady”

- infláció megfékezése

- minimális állami beavatkozás a gazdaságba

- szakszervezetek megfékezése

- nagyarányú privatizációs programba kezdett: magánkézbe adta az állami vállalatok jelentős részét

- az európai integrációval kapcsolatban fenntartásai voltak, igyekezett lassítani a folyamatot

Tony Blair (1997-2007) – munkáspárti politikusból lett miniszterelnök;

- nagyobb autonómiát biztosított Skóciának és Walesnek

- tökéletesítette a központi bank tevékenységét

Gordon Brown (2007-2010) – szintén munkáspárti, de a gazdasági válság miatt megbukott.

David Cameron (2010-2016)

Theresa May (2016- )

(A képek forrása Wikipédia )